Nagy tűző nyári melegek emlékét idézi bennem az amurozás. Hogy miért?-mert ilyenkor az amur feljön a felszínre és ott sütkérezik illetve tépdesi a nádat (meg az idegeimet). Sosem voltam nagy horgásza ezeknek a halaknak, de a hatalmas növényevők látványa arra ösztökélt, hogy foglalkozzak a témával.
Eleinte kis eresztékkel próbáltam úszózni rájuk mindenféle csoda ízesítésű, hagyományos, dipelt, pordipelt kukoricákkal, de rá sem néztek. Sokszor ott úsztak el a csalimtól centikre, mégsem vették föl. Aztán gondoltam úsztatok kenyérkockát. Az sem jött be, sőt még ijesztőnek is találták, bár olvastam, hogy ez bizonyos helyeken hatásos. Jó pár alkalomnak és időnek el kellett telnie mire a nádúsztatást, mint komoly opciót ténylegesen kipróbáltam. Persze már eleinte eszembe is eszembe jutott, hogy miért is ne? De valahogy elhesegettem mindig az ötletet. Aztán utánanéztem a témának és gondoltam mégis csak megpróbálom. Hiszen milyen dolog az, hogy nem ritkán 10kg körüli amurok ott úszkáljanak az ember szeme előtt és mégsem tud velük mit kezdeni!
Első ilyen alkalommal épp balinra pergetni mentem ki, de hamar a felszínen lebegő hatalmas árnyakra terelődött a figyelmem. Aznap nem nagyon akart összejönni a balin, Pedig ott úszkáltak azok is a víztetőn a nagy hőségben. Mindezen történések arra sarkalltak, hogy a zsinór végén lévő wobblert cseréljem le egy horogra. Csak süllőző horog volt nálam 1/0-ás méretben így hát azt raktam föl. Később kiderült, hogy kifejezetten praktikus erre a célra, mert viszonylag nagy méretű, hosszú szárral erndelkezik és így egy 10-12 cm-es náddarabot sokkal jobban fel lehet rá rakni, mint egy kisebb pontyozós horogra. Az amurokat pedig nem zavarta. A horog előtt egy 20-as fluorkarbon előke feszült a balinozás miatt, gondoltam amurozásnál sem lesz hátrány. Téptem egy friss nádvéget (olyan 5-7cm-eset) egy levéllel. A zsenge részét szétmorzsoltam, hátha "növényszaga" lesz. Két helyen szúrtam bele a horgot. Így hát a világ legegyszerűbb szerelékével és egy darab náddal készen álltam az amurok becserkészésére.
Ezen horgászat során hatalmas mázlim volt. Ahogy járkáltam, egyszer csak észrevettem, hogy az egyik töklevélcsoport közelében egy növényfalókból álló csoport sziesztázik, a parttól alig 3 méterre. Hátrébb húzódtam, csendben leraktam a táskám, még a papucsomat is levettem -nehogy a csattogása bármiféle hangot keltsen- majd nagyon óvatos gördülő léptekkel mentem oda a vízhez. A parton nád volt így nem láthatott meg az amurhorda. A lehető legpuhábban beleengedtem a nádat az egyik amur szája elé olyan fél méterre. Nem reagált rá. Közelebb vittem, erre lejjebb merült, valószínűleg gyanú fogott. Jól van még nem veszett semmi, van még itt ebből. Egy másikkal próbálkoztam. Minden idegszálam megfeszült miközben újra belógattam a nádat, nem mozgattam, vártam. Az amur ,legnagyobb örömömre lassan odalebegett, majd úgy csinált mintha megszagolta volna, végül egy "harapó" mozdulattal félig bekapta a nádat. Éreztem ahogy egy izzadtságcsepp legördül a homlokomon, nem vághattam be, mert a horog pont a nád másik felében volt. Aztán egy végtelennek tűnő másodperc múlva teljesen a szájába vette a nádat. Gyorsan ellenőriztem a féket, majd bevágtam.
Nem véletlenül, hívják növényevő torpedónak ezt a halat. Úgy kilőtt, hogy majd kiesett a bot a kezemből. A fék persze sípolt én meg a pergetőbotommal próbáltam valami irányítást bevinni a játékba. Az első percekben semmit nem tudtam csinálni aztán kedves barátom megindult az elején említett töklevélcsoport felé. Sajnos sikerült neki elérnie és rácsavarodnia valamelyik levélre. Nem voltam rest, belementem derékig vízbe és kiszabadítottam a zsinórt. Folytatódott tovább a fárasztás. Közben eltávolodtam a töklevelektől, nehogy még egyszer beférkőzzön közéjük. Nagyjából fél óra élvezetes fárasztás következett és végül többszöri próbálkozásra sikerült kiemelni a termetes zsákmányt. Nagyobb lett, mint amire számítottam. A mérésnél végül 12kg fölötti tömeget mutatott a mérő. Készült pár fotó majd mehetett vissza a vízbe. Megköszönte, majd fáradtan elúszott. Első próbálkozásra nem is volt rossz.
Később is megtartottam ugyanezt a felállást. Az amurok sokszor messzebb voltak, így néha messzebbre kellett juttatnom a nádat. Sajnos nem túl jól dobható, megvannak a hátrányai a dolognak. Olyan is volt, hogy nem látszottak, de a belógó nádat rángatták, olyankor belógattam a nádamat a többi közé és reménykedtem, hogy az enyémet kapja el.
Nem mondom, hogy egy csodamódszer, de nálam ez volt az egyetlen alternatíva. Fontos dolog még, hogy a vízpartot ilyen horgászat közben a legnagyobb csendben közelítsük meg és lehetőleg takarásból. Az amurok nagyon óvatosak és a legkisebb gyanús dologra is elszelelnek. Ha nem kapnak egyből vagy még nincsenek ott, akkor érdemes letenni a botot és hátrébb húzódva várni.
Végkövetkeztetésként annyit, hogy egy nagyon izgalmas, nem túl felszerelésigényes és látványos "örömpeca" sülhet ki a dologból, ha van olyan hely ahol a leírtakat tudjuk alkalmazni és megfelelően járunk el.
