Gondoltam egyet és gyűrödten kikászkálódtam az ágyból.
Történt ugyanis, hogy előtte való nap lenéztem a kedvenc horgászboltomba és kinéztem magamnak pár gumihalat amiket ezen alkalommal tesztelésre szántam. Bár hosszú volt az éjszaka és nehéz a kelés az a tény lelkesített, hogy majd az új gumikkal mennyire csőbe húzom ragadozó barátaimat.
Mivel előrelátó módon este összekészítettem a cuccom ezért kb 5 perc múlva a biciklimen ültem. Nem esett olyan jól ahogy az arcomat fújta a hideg menetszél, de lagalább felébresztett fásultságomból. Így már üdén és frissen érkezhettem kedvenc holtágamra, ami mondjuk inkább hasonlít egy csatornára. Az első dolog amit levettem, hogy levágták a nádat a parton, így mondjuk sokkal meghorgászhatóbb lett. Ledobtam a kerót, és elővettem "drágaszágaimat".
Igazából három féle gumit húztam elő: egy csomag Nevis 7-8 cm körüli piros-flitteres "Action Shad" fantázianevűt, valamint egy másik adag Nevist ami valamivel kisebb volt, kb 5 cm-es, ez olyan piros-átlátszónarancs színű volt, illetve egy 2db-os Sandra fehér-piros 10cm körüli twistert.
A Sandrákat már ismertem, mert volt nekem csak más színűben, viszont ezeket a Neviseket most teszteltem először. Szándékosan vettem piros színűeket, ugyanis ilyen színű gumihalból kevés van a ládámban. Nem tétlenkedtem tovább, mindkét Nevisbe 5g-os jigfejet illesztettem.(annyit még ezekről a plasztikokról, hogy nagyon lágyak, olyan mintha kocsonyából lennénék, az érintésük csúszós, szilikonos) Szóval feltettem a nagyobbikat és tettem vele pár mozdulatot magam előtt csak, hogy lássam hogy úszik. Meglepetésemre sima lassú húzásnál nem veretett a farka. Később kiövetkeztettem, hogy azért, mert a farokkorongjának síkja nem derékszöget zár be a hosszanti tengellyel, hanem kisebb szöget így inkább ezt pöccintgetésre, emelgetésre tervezték. Be is bizonyította ezen feltételezésem, mert emelésnél, visszahullásnál sebességváltásokkor nagyon szépen mozgott.
Mindezen megállapítások után elkezdtem kedélyesen dobálgatni az egyik részt ami már több szebb süllőt adott. Próbálgattam pöcögtetni, emelgetni, ejtegetni, húzni-megállítani, de az első fél órában semmi, így hát átmentem egy másik szakaszra. Ez a hely mélyebb és hínárosabb volt, sok csukát adott már nekem. Most is ebben reménykedtem. Úgy döntöttem technikát váltok: felemeltem a botvéget tekertem egy fordulatot az orsóval majd engedtem hogy magától visszasüllyedjen az aljára. Alig dobtam párat, a parttól kb 2m-re ránezezedés éreztem. Nem voltam benne biztos, hogy hal, hínár is lehetett volna, de szerencsére nem az volt. A biztonság kevéért bevágtam, majd örömmel konstatáltam, hogy valami küzd a bot végén. Kisvártatva egy 30-40cm körüli szép süllő vigyorgott vissza rám. Elég neccesen akadt, de jó volt ez a hártyás akadás is. Fotó bitte, egy két klikk az érintőkijelzőre, majd mehetett vissza. Ezek után sajnos jó ideig semmi nem jött, így a kisebb Nevisre váltottam.
Ez a csali nem volt egy sikertörténet aznap, pedig én mindent beleadtam, így végül jött a Sandra. Erre valamivel nagyobb fejet raktam, mert nagyobb méretű gumi volt. Tapaszatalatom alapján a csuka az ami bolondul érte. Leginkább egyenletes húzás vált be nála. De nem ma. Ezen a napon hiába dobálgattam, bizony egy rávágason kívül semmi sem volt. Unalmamban elkezdtem emelgetni a lábam előtt, mintha mártogatnék. Legnagyobb meglepetésemre egy zöldes csillanás keretében rávetette magát egy kroki. Azonnal bevágtam. Egész szépen védekezett, de nemsoká ő is kiemelésre került. Nem óvatoskodta el, majdnem benyelte a Sandrát. Itt is elcsattant pár kép majd, őkelme is kimenőt kapott.
Gyorsan eltelt az idő, ezek után már csak párat dobtam, majd kerekeztem is haza. Összességében elégedett voltam, 3/2 csali elsőre felavatódott, az idő jó volt, unikornisok legeltek a réteken, madarak csiripeltek a rózsabokrokban. Megígértem, hogy még visszatérek.