Nem ez nem egy gyásziromány lesz... Aki nem ismerné, a Sirató egy holtág Békésszentandrás közelében. Ha valaki kíváncsi a víz adottságaira, az itt megnézheti, de azért pár szót írnék róla.
Víztipusát tekintve a Hármas-Körös egyik holtága. Ezek alapján már eldől, hogy körülbelül mire számíthat az ember fia szélességet és mélységet tekintve. Átlag vízmélysége 1,8m, szélessége átlag 57m. Hatvan százaléka be van építve, főleg üdülőkkel, a maradék partszakasz szép nádfallal rendelkezik. Tapasztalataim alapján a meder eléggé iszapos. Sajnos ez kissé megnehezítette a pergetést.
Valamikor ősz közepe-vége felé dönötttünk úgy, hogy felkeressük a helyet, hátha szép ragadozókat ad. Aznap este érkeztünk meg egy kis horgászboltolás után. A többiek inkább úgy gondolták, hogy ők az aznap estét egy kis sörcsöpögtetéssel töltik. Én voltam az egyetlen fanatikus parizán aki azon volt, hogy mihamarabb bedobjon. Sajnos mikor leértem a partra, szembesültem azzal a ténnyel, hogy bizony jó sokat engedtek belőle. Nem baj, gondoltam, ha nem most engedik akkor nincs olyan nagy baj. Gyorsan összeraktam egy fenekezős-halszeletes botot meg egy élőhalas-úszósat. Mindekettőt bedobtam, a fenekest távolra, az úszósat olyan 7-8m-re. Bevallom kissé reményvesztett voltam az alacsony vízállás miatt, nem is gondoltam sokáig kinnmaradni. Sokáig egy moccintás sem volt, dobálgattam össze-vissza, mint valami retardált, hátha összejön valami, de nagyon nem akart jönni. Bementem egy kis forralt borért és már úgy voltam lassan kihúzom a botokat és inkább én is a többiekkel tartok, amikor végre valami elkezdte ráncigálni az úszósat. Előbb csak két nagyot merített, ekkor még nem voltam biztos benne, hogy nem a kis hal szórakozik velem, de aztán szép egyeletesen a víz alá merülve elindult az úszó. Nyelettem egy kicsit, majd bevágtam. Megkönyebbültem, hogy nem üres volt a bevágás, valami kisebb ragadozó ott csapkodott a zsinór végén. Nem volt nehéz kitekerni, aztán gyorsan szemügyre vettem a fejlámpám haldokló fényében. Egy 20-30cm-es köves volt. Gondoltam kezdésnek ez is jó. Fotó készült, majd visszaengedtem, hadd forraltborozon ő is. Ezek után kicsit megjött a kedvem, de a következő egy órában semmi nem volt így bepakoltam és én is inkább töltöttem a fejemet a többiekkel. Nem volt egy nagy este, majd másnap csónakról pergetünk az majd jó lesz....
A másnap tényleg másnap lett, de nem nekem, hanem a pergetőtársamnak Tamásnak. Így a délelőttöt szkippelni kellett. Cserébe bementünk Szarvasra és az ottani horgászboltban néztünk pár műcsalit. A helyi bevásárlóintézményben sok jó kis wobbler volt. A tulaj főkét Yo Zurikból rendelt és jóval a megszokott ár alatt adta őket, így nem meglepő, hogy egy-két darabot elhoztunk némi készpénz ellenében.
Aztán lassan visszatértünk a szállásra. Tamás még mindig rosszul volt, így egyedül mentem ki pergetni. A többiek bedig beetettek és ponttyal próbálkoztak. Alig 1-2 órám volt dobálgatni, mert korán sötétedett. Gyorsan hoztam evezőt, bepakoltam két dobozt, a botomat és még egy két cuccot, majd kieveztem. Gondoltam nem megyek messzire, csak itt a környéken próbálkozok. A nap fáradtan sütött, az ég tiszta vol, a víz fölött egy kevés köd lebegett. Még szerencse, hogy nem fújt a szél, mert alig tudtam evezni, ugyanis a csónaknak csúfolt valami úgy nézett ki mint egy fémlapokból összehegesztett téglatest. Lapos volt az eleje és szinte semmilyen áramvonalasság nem volt benne.
Igazából nem is tudtam hirtelen, hogy mivel dobáljak. Gumi? Támolygó? Körforgó? Wobbler? Végül is a támolygó mellett döntöttem. Csukker volt a fő cél. Igyekeztem mivél közelebb dobni a parthoz és úgy húzni az eszközt. Több féle kanállal dobáltam, végül egy kis tömegű vékony Gipo volt az ami az első csukát adta. Épp elméláztam az élet értelméről és az unikornisok szaporodásáról, amikor odacsapott valami a csónak közelében. Egy 30cm körüli csuka volt az. Megörültem neki, mégsem halott a víz. Jól van. Miközben kiszedtem belőle a horgot, gondoltam magamban, hogy még esetleg jóra is fordulhatnak a dolgok. Közben kezdett sötétedni. Egy csukám még lement, de akció nem volt már. A sötéttel együtt a köd is leszállt így azán elindulék hazafelé a csónakkal. Kikászkálódtam, kipakoltam, majd nekiálltam, hogy estére bedobjak valami bojlis szerkót az etetett helyre.